Néhány szóban a komposztálásról

A feleslegessé váló kerti hulladék szerves részét komposztként hasznosíthatjuk. Ebből az anyagból a komposzthalmon értékes humusztrágya képződik, amivel hosszan fenntarthatjuk kertünk talajának termékenységét. Ugyanakkor elősegítjük a biológiai körforgást és a növények egészséges növekedését is. Keltse életre a talajt! Rendszeresen fektessen mulcsréteget a talajra, aprított, korhadt anyagokból, mint például fonnyadt fűnyesedékből, félig érett komposztból stb. Levegőztesse mesterségesen a talajt, esetleg keverjen bele szerkezetjavító anyagokat, például perlitet vagy homokot. Csalogassa kertjébe a földigilisztákat. A komposztban mindig bőséggel talál petéket. A talajban lejátszódó átalakulási folyamatokat gyorsíthatja csalánleves öntözéssel. Gyakran és bőségesen keverjen komposztot kertje talajához. A komposztkészítéshez szinte minden anyag megfelelő: a fűnyesedék ugyanúgy, mint ahogy a zöldségágyásból visszamaradt növényi részek, az évelők szárai, az ősszel lehullott lomb, sőt még az aprított fás részek is. Megfelel az összes konyhai szemét és maradék, kivéve a műanyagok, fémek és üvegek.  A siker záloga a megfelelő előkészítés, s a termékeny kerti talaj meghálálja a törődést. A komposztdombba betelepülnek a talajlakó élőlények és megkezdik jótékony tevékenységüket. A legfontosabb komposztálási teendők A komposztdomb kívánatos magassága körülbelül 150 cm. Minden 10 cm töltés után adjunk hozzá némi korhadás-elősegítő anyagot, pl. nitrogéntartalmú műtrágyát. A kiszáradás elkerülése végett a domb tetejére terítsünk lomb- vagy fűréteget. A komposztdomb alapterületét a kerti hulladék mennyiségéhez mérten alakítsuk ki, de kiindulhatunk egy 100 * 200 cm-es parcellából. A komposzt gyorsabban érik, ha óvjuk a nap sugaraitól és a szárító szelektől. A kiszáradás nemcsak csökkenti az érési folyamat sebességét, hanem akár le is állíthatja azt. Ennek ellenére ne takarjuk be mesterségesen a komposztdombot, hanem inkább keressünk számára árnyékos helyet, fák alatt vagy bokrok között. A szabadon rakott komposztdomb helyett kapható a boltokban komposztrács vagy komposztsiló is. Olyat válasszunk, amelyik jól átengedi a levegőt, és alul nyitott, hogy a talajlakó élőlények, a földigiliszták kedvükre járkálhassanak. A komposzt éréséhez szükséges idő, míg az alapanyagokból morzsás szerkezetű humusz képződik, erősen függ a felhasznált anyagoktól, azok méretétől és a kezelés módjától. Az aprítás rövidíti az érési időt, gyorsítja a korhadást. A gazdaboltokban kapható érésgyorsító, korhadáselősegítő anyagok is hasznosak lehetnek, még a vízmegkötésben is segítenek. A földigiliszták és az őket kísérő apró teremtmények egész serege, az ászkák, ugróvillások, százlábúak az érési folyamat főszereplői. Tevékenységükkel szerves trágyát állítanak elő. A hagymapucolás maradéka, a póré levele, sőt a kávézacc a komposztba kerülve élénkíti a földigilisztákat. 8-12 hét alatt a hervadt virágokból, kerti és konyhai maradványokból értékes humuszt állítanak elő. Az érett komposzt szerkezete morzsás, színe sötétbarna, illata pedig az erdei talajéhoz hasonlatos. 2-3 centiméteres rétegben terítsük szét egyenletesen az ágyások felületén, és dolgozzuk a talajba a megfelelő hatás elérése végett. Ha a komposzt büdös, akkor érése során nem kapott elég levegőt. Ilyenkor forgassuk át, és rétegezzünk bele száraz, rostos anyagokat, mint amilyen a szalma vagy a faforgács. Szerző/Forrás: Bálint András